17.rész-Végre!

-Mrs.Payne.Tudnia kell,hogy az állapota javult és ha gondolja már ma hazaengedhetjük-mondta nyugodtan Mr.Roberts.
-Végre! Akkor már ma hazamegyek.
-De előtte megszeretném kérni valamire.A lányaim még nem voltak bent önnél.És azt szeretném,hogy mielőtt hazamegy,be e jöhetnek magához? Mivel már itt vannak az irodámban és nagyon várják a találkozást!
-Persze.Nyugodtan küldje be őket-mondtam egy széles mosollyal az arcomon.Amikor kiment Mr.Roberts Niall értetlenül nézett rám.Nem tudtam mire vélni ezt és ezért rákérdeztem.
-Mi a baj Niall?
-Semmi.Csak nem tudom,hogy mért ennyire fontosak a lányok neked.Jó tudom,hogy aranyosak meg minden,de akkor is...
-Niall.A családunkban én voltam a legfiatalabb,és mindig szerettem volna még egy testvért,hogy dajkálhassam,hogy lássam felnőni.De mivel nem lett így magamba fojtottam a bánatom.Nekem a legfontosabbak a gyerekek és mindig is az lebegett a szemem előtt,hogy egyszer ha kisgyerekekkel megismerkedem halálra fogom őket nyaggatni,ha már ezt nem tehettem meg előbb-felkacagtam.Valahogy éreztem,hogy mit fog mondani.Átkarolt,megpuszilta a homlokomat és leült mellém.A kezeinket összekulcsolta és megsimította az arcom.
-Lola.Ezt megfogod tenni majd egy pár év múlva.Dajkálni fogod őket és látni fogod ahogy a saját gyerekeid felnőnek.És remélem,hogy ebben én is részt vehetek majd-ahogy ezt ki mondta akaratlanul is megcsókoltam és hozzá bújtam.Ilyenkor tudatja velem,hogy mennyire szeret,és én ennek csak örülök.Mert ahogy múlnak az évek,úgy öregszem én is és eddig csak ő volt az akiről azt gondolom,hogy vele szeretném leélni az életemet.Ekkor beléptek a lányok.Mosolyogva odarohantak hozzám és a kezembe nyomtak egy csomagot.Kibontottam és a csomagban nagy Milkak hevertek egymás hegyén-hátán.

-Ez a tiéd.
-Nagyon köszönöm lányok-pusziltam meg őket.Az egész délutánt bent töltöttük a kórterembe.Niallt elküldtem Ashley-ért és mind a hárman Stellaval és Amyvel játszottunk és beszélgettünk.A lányok majdnem minden számot tudtak a kedvenc bandájuktól.Hmm,ügyesek.A nap végére kifáradtak,szegénykéim és Mr.Roberts haza vitte őket.Ashleyvel össze pakoltunk és levánszorogtunk a lifthez.Mivel ő is ma megy haza ezért Niallel elhívtuk hozzánk.Harry biztos örülni fog neki,na meg a többiekkel nem is ismerkedett meg.Aláírtuk a szükséges papírokat és kiléptünk az épületből.Nem volt sok cuccunk ezért Niall a közeli kajáldához vette az irányt.Elvitelre vett öt hamburgert.Útközben megettük és lassan a házhoz értünk.Úgy hiányzott már ez a hely.Már az utcáról hallatszott,hogy Emilyt Liam nyaggatja.Szegénykém.Ahogy beértünk a házba elcsendesedett minden.Emily szaladt felém és ölelt meg.Niall beljebb tuszkolt,hogy ők is bejuthassanak az ajtón.Ekkor Liam jött lefelé a lépcsőn.Amikor meglátott egy pillanat alatt mellettem termett és felkapott és úgy szaladgált velem együtt.Az egész házat körbe szaladtuk.Harry,Louis és Zayn vánszorgott elő a konyhából.Mindannyian megöleltek és üdvözöltek,hogy végre itt vagyok.Eközben Niall már bemutatta mindenkinek Ashleyt,persze ő mindvégig Hazzat figyelte.Az egész estét végig röhögtük.Elmesélték a többiek,hogy mi történt addig amíg én távolt voltam és,hogy Louis majdnem elvesztette Kevint.Szegény Kevint Louis miatt megfázott és most az ágyat nyomja.A röhögéstől majd megfulladtunk,amit Ashley zavart meg.
-Sajnálom,de nekem most már mennem kéne.
-Majd én elviszlek-állt fel Harry közülünk és kivezette a kocsihoz.Ashley intett nekünk és már az ajtó túlsó oldalán volt.Igaz elég későre járt és ezért felmentem letusoltam és leültem az ágyra.Kopogtak.Liam lépett be és hozott egy nagy tábla csokit.
-Hoztam kaját.Szeretnék valamit mondani.
-Ülj le Leeyum-mondtam,majd Liam leült.Kinyitotta a csokit és elkezdett röhögni.
-Már régen jártál itt és most olyan furcsa,hogy én vagyok először veled itt ebben a szobában és csokit eszünk-mondta kuncogva az én édes bátyám.Megöleltem hátulról és ekkor előjött belőlünk a testvéri szeretet,úgy röhögtünk mint a retardált fókák és közben csokis volt az egész arcunk.Kimentem lemostam magamról a csokit és visszatértem Liamhez.
-Hugi tudod,hogy nemsokára 18 éves leszel.
-Igen tudom-hajtottam le a fejemet.
-Hé.Ez nem rossz dolog.Nyugi-ölelt magához-Na mivel ilyen szomorú vagy,elmondom a meglepetést amit apuval szántunk neked.Apu addigra szabadságot vesz ki és hazajön a szülinapodra!-jelentette ki.-Tényleg?-kérdeztem mosolyogva amit a bátyám csak bólogatással díjazott.Megöleltem és abban a pillanatban elaludtam a fáradságtól és az örömtől ami most ért.Végre! Egyik szülinapomon itt lesz a drága édesapám!

16.rész-Egy új ismerős

Elindultunk a büfébe.Beszálltunk a liftbe és várakoztunk.Csend volt.Kínos csend.Éreztem,hogy most valami történni fog,nem tudtam,hogy jó vagy rossz,de megfog valami érdekes történni velem.Kinyilt az ajtó mi pedig kiléptünk rajta.A büfében nagyon kevesen voltak.Hát persze,mit is várhatnék el ha január 1-je van?Akikkel találkoztunk mindnekinek boldog új évet kívántunk,függetlenül attól,hogy ismerjük-e vagy nem.A fiúk a pulthoz mentek és vettek magunknak egy-egy szendvicset.A hátam mögé néztem és egy lány ült csendben,magányosan.Valami magazint olvasott.Mivel Harry és Niall nagyon elvoltak egymással gondoltam,hogy oda megyek hozzá és megismerkedem.Lassan elindultam felé és elég nehezen de odavonszoltam magam a tolószékemmel együtt.Nem nézett fel az újságból ezért én köszöntem neki először.

-Halii.

-Szia-köszönt és még fel sem nézett az újságból-mondd mit szeretnél.

-Ömm megismerkedni?-kérdeztem.

-Hát legyen-amikor felnézett az újságból megrémült.

-Jól vagy?

-I..iii...geen-motyogta-nem tudtam,hogy te vagy az aki megszólított.

-Ugyan már.Csak mert Liam Payne testvére vagyok még nem cseveghetek veled?
-Neeem,hanem ez volt az egyik nagy álmom,hogy veled egyszer találkozhassam és persze a fiúkkal.Mivel directioner vagyok.
-Amúgy csak megsúgom,hogy ott ül Niall és Harry-mutattam az asztalukra.A lány elsápadt-Jól vagy?-kérdeztem.
-Ööö peerszee.Csak nem hittem volna,hogy pont a kórházban levésem hozza el nekem a mindennél jobban szeretett bandám 2 tagját-mondta mosolyogva-amúgy Ashley Sizepur vagyok.Örvendek Lola.
-Énis szint úgy.De kérlek tekints rám úgy mint egy átlagos lányra.
-Rendben-mosolygott Ashley.Megismerkedtem vele.Kiderült,hogy az egyik kedvenc énekesem unokahúga.
-Szóval tényleg James Hetfield a nagybátyád?
-Igen miért?
-Mert nagy rajongójuk vagyok.A kedvenc rock együttesem a Metallica-mosolyogtam.Már vagy 20 perce beszélgettünk amikor valaki megfogta a vállam.Felnéztem és Niall állt mögöttem.Ashley majdnem leesett a székről.Szegénykém.De Harry elkapta.Hmm itt lesz valami ;).
-Jól vagy?-kérdezte Harry Ashleytől.Ashley pedig fülig pirult.
-Persze,köszönöm.
-Hogy hívnak?-érdeklődött Harry és a nagy zöld szemeivel belenézett Ashley szép nagy szemeibe.Tudom ezt a nézést.Hazzanak megtetszett az új barátném.
-Ashley Sizepur.De a barátaimnak csak Ash.
-Rendben Ash.És miért is kerültél be pont újév napján a kórházba?
-Eddig is itt voltam.Amúgy nemrég műtöttek,kivették az egyik mandulámat.
-Akkor utána rengeteg fagyit ehettél?-csorgatta a nyálát Niall.
-Az orvosom nem engedte.Amúgy sem ettem volna-nyújtotta ki a nyelvét Ash.
-Ki az orvosod?-kérdeztem.
-Mr.Roberts a legjobb a klinikán.És a nagybátyám őt "rendelte"-nevetett.
Még kb. hajnali kettőig beszélgettünk és elvonultunk.Niall és Harry bejött velem a kórterembe és ott aludtak nálam.Ez az Ashley tök jófej.Majd ha kiengednek a kórházból akkor elhívom hozzánk és összehozom Harryvel.Csak úgy izzik körülöttük a levegő és látszik rajtuk,hogy tetszenek egymásnak.
*másnap*
Reggel felkeltem és a drágalátos fiúk még nagyba aludtak.Nem volt szivem felkelteni őket ezért gondoltam,hogy meglátogatom az új barátnőmet.Fél óráig kószáltam a kórházban mire megtaláltam.A büfé felé igyekezett és egy újságot olvasott.Ismét.Egyszer csak felpilantott az újságból és elindult felém.Mosolyogva érkezett hozzám.Mostmár jobban volt mint tegnap,látszott rajta.
-Látom már jobban vagy-mosolyogtam.
-Hát ahogy te is,ha már sétálgatsz-mondta nevetve.Elindultunk a büfébe és leülltünk beszélgetni.Mivel még nem nagyon ismertük meg egymást szerettem volna ha mesél pár dolgot magáról.
-Hmm,hát rendben.Először is.Van egy bátyám és egy hugom.Bátyámat Jeremynek hugomat pedig Bellanak hívják.Anyum tanárnő,apum építész.A nagybátyám James Hetfield anyai ágon.Szeretek bulizni,inni,haverokkal lógni.Kedvenc zenei műfajom a techno,rap,rock de pop-ot is hallgatok.Gyorsan föl lehet húzni.Általában kimondom amit gondolok.Szeretek énekelni.Directioner vagyok,és Harry a kedvencem.
-Valahogy gondoltam.Tegnap végig őt nézted és ezt észre is lehetett venni drága Ash-kacsintottam.
-Tényleg?
-Persze.De Harry nem vette észre nyugi.
-Ez egy valóra vált álom-mondta mosolyogva.
-Jajj úgy is összefogtok jönni,majd meglátod.
-Dehogy fogunk.Majd én meg ő,mi? Normális vagy?-akartam válaszolni de ebben gátolt meg Niall amikor odajött hozzám idegesen.
-Drága Lola.Többet ne tünj így el mert bajok lesznek.Tűvé tettük érted az egész kórházat.
-Niall.Tudod,hogy imádok enni.Még is miért nem itt kezdtétek?
-Ezt nemtudom.De gyere fel a kórterembe.Az orvosod beszélni akar veled.
-Ajajj,ebből rossz fog kisülni-mondtam és elbúcsúzkodtam Ashleytől.Niallel elindultunk a lift felé és beszálltunk.Kínps csönd alakult ki köztünk amit a lift jelzés szakított meg.Amikor beléptem a kórterembe már az orvosom várt oda bent.Harry elment.Niallnek és nekem kell kibirnunk azt a hírt amit mondani fog az orvos.Remélem nem valami rossz.
-Mrs.Payne.Tudnia kell,hogy...

/Mindenkinek boldog valentinnapot kívánok.:)/

Ő Ashely Sizepur:)

15.rész-Túl az életveszélyen,B.Ú.É.K

*Niall szemszöge*

Amit ott láttam megrémített.Lola mozdulatlanul feküdt a földön és csak ömlött belőle a vér.Liam persze gyorsan cselekedett és felhívta a kórházat,hogy rögtön küldejenek mentőt.Az autós aki elütötte kiszállt és nem tudott mit csinálni,csak jajgatott.Odarohantam hozzá és felkaptam Lolát.A könnyeim már csorogtak végig az arcomon.

-Lola nem halhatsz meg! Kérlek ne halj meg!-sírsába törtem ki.Liam gyors reakciójának köszönhetőn a mentők már ott voltak és elvették Lolát a karomból felfektették a hordágyra és betolták az autóba.Gondolkodás nélkül Liammel együtt beülltünk mindketten és a kocsi elindult.Lola kezét szorongattam miközben a mentősök próbálták elállítani a vérzést.Amikor beértünk a kórházba egyből a műtőbe tolták mi Liammel pedig kint maradtunk a folyosón.Leülltem a folyosó közepére török ülésbe és elkezdtem sírni.Végül is nem voltam senkinek sem útban mert nem járt senki arra.Emígy sem érdekelt volna.Sírtam csak sírtam és éreztem,hogy belülről szét mar a fájdalom.Már a legrosszabbra is gondoltam.Hogy ha Lola nem éli túl én nem fogom ezt tétlenül nézni.Először is Taylort lelkileg fogom tönkre tenni.Nem! Niall ez nem te vagy.Hogy tehetnék ilyet? Hát hogy? Szépen! Ő is lelkileg tönkre tett most ő következett.Hogy beszélhetek.Még nem történt semmi,Lola még túl élheti és túl is fogja.Gondolatmenetemet az orvos zavarta meg és az,hogy Lolát kitolják a műtűből.
-Szerencséje volt.Az életveszélytől megmentettük.Ha nem lett volna maga és nem hív minket azonnal már nem biztos,hogy így történt volna.Most még alszik.Mesterséges alvásban tartjuk.
-Köszönjük a tájékoztatást.Bemehetünk hozzá?-első kérdésem rögtön ez volt.
-Persze,de ha felébred RÖGTÖN szóljanak-hangsúlyozta ki a rögtön szót.
-Rendben.Köszönjük-válaszolt helyettem Liam.Amikor bementem megdermedtem.Ott feküdt mintha csak elaludt volna és semmi baj nem történt volna.Leülltem mellé és megfogtam a kezét.Reflex volt nem érdekelt semmi.Csak szorongattam a kezét és még arra sem lettem figyelmes,hogy a többiek is megérkeztek és be tömörültek.Még így is aranyos volt.Nem tudtam róla le venni a szememet.Én akartam az lenni akit legelőször lát meg.De ezt Harry megzavarta.
-Mikor ébred fel?
-Amikor felébred! Hát honnan tudjam? Azt hiszed mindent tudok?-förmedtem rá.
-Jólvan ,bocsánat nem szóltam semmit.
-Inkább maradtál volna otthon a hülye kis "barátnőddel".Még egyszer meglátom Lola vagy a ház közelében nem fogja megúszni megértetted?
-Megértettem na-mondta flegmán.
-Rendben.Most pedig tünés kifelé!
-Most mért?
-Harry menj ki kérlek!-kérlelte Liam.
-Oké.Tudjátok mit? El is megyek.El kell valamit intéznem-mondta szép nyugodtan és kiment.
-Végre-könnyebültem meg.
-Niall ne légy ilyen Harryvel.Ő nem tehet semmiről sem!
-De részben ő is hibás.
-Miben?
-Abban,hogy azt a libát a házba hozta!
-Jólvan ez igaz.De nem kell így rá förmedned!
-Ez is igaz-mondtam és befejeztük a beszélgetést.
-Lemegyek a büfébe.Ti kértek valamit?
-Louis ide nem lehet semmilyen kaját behozni-mondtam és tekintetemet megint Lolára szegeztem.Olyan csöndes volt,szuszogása pedig olyan édes.El sem hiszem,hogy ilyen szörnyűség történt vele.
*2 nap múlva*
Lola még mindig nem ébredt fel.De az életjelei már javultak.Azóta nem ettem amióta bekerült a kórházba.Egész nap itt ülök melette és várom,hogy felébredjen.Néha mocorog de nem ébred fel.Az orvosok biztatnak,hogy nem sokára már fel fog ébredni.Hát én is ebben reménykedem.A mai reggel sem indult másként.Vagy is hát már este 7 volt.Tegnap este nem sokat aludtam.Hajnali 6kor aludtam el.Felébredtem és láttam,hogy Lola is mélyen alszik még.Megpusziltam a homlokát és újra megfogtam a kezét.A keze meleg volt élettel teli.Nem mint amikor történt a baleset.Az ajtó nyitódott és Liam lépett be rajta.Hangja csöndes volt és látszott rajta,hogy még álmos.
-Szia.
-Szia Liam.
-Nem mozdultál el mellőle,mi?-kérdezősködött.
-Persze,hogy nem.
Utána csöndben ültünk mindketten.Hirtelen ajtó nyitódásra lettünk figyelmesek.Harry lépett be.Ő  már azóta nem járt itt mióta elküldtem.Igaz én sem voltam otthon a baleset óta.
-Sziasztok.
-Te meg mit keresel itt?
-Jöttem,hogy titeket meglátogassalak.
-Ugyan Harry.El is mehetsz.
-Mért is mennék el?-kérdezte,itt felálltam már és kicsit erősebb hangon szólaltam meg.Fájt,hogy elkelett engednem Lola kezét,de muszáj volt.
-Mert nem vagyok rád kiváncsi.
-Szóval te nem tudod? A fiúk nem mondták el? Szakítottam Taylorral!-jelentette ki nyugodtan.
-Tényleg?
-Igen,nem igaz,hogy nem hiszed el.
-Elhiszem,de olyan furcsa...-és megálltam a mondókámmal.Lola megmozdult.Rögtön megfordultam leülltem mellé és a kezét szorongattam.Liam már szaladt az orvoshoz.Végre ennyi nap után kinyitotta a szemét.
*Lola szemszöge*
Mint mondtam az autó fényére emlékszem.Most meg a kórházban kelek fel és az első akit megláttam Niall volt.Szemeiből már könnyek csorogtak és folytak le az arcán.
-Niall drágám,ne sírj.
-De...Véégreee...2 nap után,felébredtéééél-szipogta.
-2 nap?2 napig aludtam?
-Igen+ a baleset estéje.De kérlek nyugodj meg-nyugtatott Niall.És belépett az orvos.A gépeket vizsgálta és odalépett hozzám.
-Ne aggódjon.Max még 2-3 nap és hazamehet.
-Tehát a szilvesztert itt töltöm?
-Hát persze.Ma nem engedhetjük haza.
-Ma van szilveszter? Ó tényleg.Két napot átaludtam.
-Ne aggódjon a barátja vagy a barátai itt maradhatnak maga melett egész nap-mondta a doktor-amúgy én vagyok az orvosa Mr.Roberts.
-Maga nem az a...-még be sem fejezhettem mert belevágott.
-Igen én vagyok az a Mr.Roberts.Már a lányaim is voltak megnézni téged és azt mondták,hogy ha felkelsz adjam ezt át neked-egy képeslapot nyújtott át amiben egy kép hevert.A közös képünk.
"Minnél hamarabb gyógyulj meg! Majd bejövünk meglátogatni !
Puszi :* Stella és Amy.
Megkönnyeztem.Nem is ismerem őket de már meg szerettem őket.Niallhez bújtam és magamhoz szorítottam.A vállán sírtam ki magam.Olyan jó volt,hogy ő ott volt nekem.Nagyon szeretem őt.Ekkor megszólalt Harry.
-Én nem is zavarok.Megyek is.Sziasztok.
-Harry ne menj sehova.Gyere ide-mondtam neki könnyes szemekkel.Idejött és rögtön megöleltem.
-Ne haragudj Taylor miatt.De mostmár tudom.Igazatok volt.Tényleg szemtelenné tett.De szakítottam vele.
-Harry de ha neked így volt jó...
-Nekem sem volt jó.Rájöttem.
-Köszönöm.Szeretlek Harry és téged is Niall.Hármas ölelééés!-mondtam majd megöleltem mindkettőjüket.
-Gyerekek.Mindjárt újév-nézett az órájára Harry-3...2...1 éééés B.Ú.É.K!-mondta majd megpuszilt.
-Nektek is drágáim-pusziltam meg őket.
-Milyen furcsa.2012.Olyan mintha csak tegnap lett volna-viccelődött Niall.
-Persze,és régen volt az is,hogy csókolóztunk -nyújtottam ki a nyelvem.Harry a szemére tette a kezét és elkezdett röhögni.
-Ehhez még túl kicsi vagy Harry azért raktad a kezedet a szemedre?-mondta Niall a csókunk után.
-Haha,marha vicces-nyújtotta ki a nyelvét Hazza.
-Ne aggódj Harold.Majd én szerzek neked egy barátnőt.
-Hmm.Rendben.Rád bízom,hogy keress.De ha nem lesz jó te leszel a barátnőm!-mondta olyan 'kihívás elfogadva' arccal.
-Azt már nem!-mondta Niall és átölelt.
-Na végre.Már azt hittem,hogy sosem leszel a régi-mondtam és hozzá bújtam még jobban.
-Nem megyünk enni?-mondta Niall.
-Végre eszel?-nézett rá Harry.
-Mi az,hogy végre?-kérdeztem.
-Hát amióta itt feküdtél azóta nem ettem,csak itt ültem folyton meletted.
-Niall.Nagyon szeretlek♥
-Énis téged cica-mondta és megpuszilta a homlokomat.
-Jöhetek én is veletek?-kérdeztem.
-Persze,azért van itt ez a tolószék.Majd én tolom a széket,rendben?-kérdezte az ír manóm.
-Nyugodtan-pusziltam meg és már mentünk is a büfébe.

14.rész-Taylor! Mi a jó fenét csináltál?

Másnap rávettem Niallt,hogy velem együtt jöjjön el anyut megnézni.Amikor odértünk már apu is haza ért.Na,kezdődik.Beléptünk az ajtón és apu már kérdezősködni is kezdett.
-Ő kicsoda?
-Apu nem beszélhetnénk meg később?
-Ő kicsoda?-nem tágított,így nekem kellett alkalkazkodnom.Úgy nem vártam ezt a pillanatot.
-Rendben.Apu bemutatom a barátomat Niall Horant.
-Üdvözlöm Niall.
-Énis-nyújtott apám kezet,és pont jókor toppant be Liam.Apám békén hagyott minket,mintha elfogadta volna,hogy együtt vagyunk.Az ebéd végén pedig megjegyezte,hogy nagyon örül neki,hogy ő a pasim.Mivel jobban mefismerte azért mondta ezt,mert emígy ő ilyet nem mondana,szerintem.Visszamentünk a házba és felmentünk a szobánkba.
-Lola csomagolj!
-Miért is?
-Mert most te is eljössz velem Írországba.
-Mi?Miért?Mikor indul a gépünk?
-Be szeretnélek mutatni a családomnak,és fél óra múlva indulj szóval siess.Csak 3 napra megyünk,úgyhogy nem kell annyi ruha-kacsintott.A cuccaimat hipergyorsasággal bedobáltam a bőröndömbe és már azon kaptam magam,hogy indulunk is.Elköszöntünk a többiektől és taxiba szálltunk.
-Mi lesz ha nemfognak megkedvelni?
-Ugyanmár,pont téged?-mosolygott.
-Hát rendben-mosolyogtam.Repülővel mentünk,ami nem volt olyan messze,vagyis nem volt hosszú az út.Kb 1 óra alatt odaértünk,fogtunk egy taxit és már indultunk is a házukhoz.Ez a téli táj mégjobban szépítette a házukat.Hátul egy medence állt az udvarban ami rögtön meg is tetszett.Kiszálltunk az autóból,kivettük a csomagokat és elindultunk a házba.Az ajtót Niall anyukája nyitotta ki.
-Sziasztok,gyertek beljebb.
A ház belülről olyan volt mint amilyen képzeltem.Szép,tágas gyönyörá ház.A legnagyobb része a konyha volt.Hát persze,hogy az.Az emeletről Niall bátyja Greg futott le és ölelt meg minket.Niall apukája a nappaliban ült és újságot olvasott.
-Be sem mutatkoztam,Lola Payne-kezeltem le Greggel.
-Szia,örülök,hogy megismerhetlek.Niall igazad volt,tényleg nagyon gyönyörű-erre a mondatra Niall elpirult én pedig elmosolyogtam magam.A konyha felé vezetett minket Niall anyja ahol már egy szép megterített asztal állt.Leülltünk enni,és ebéd után a fiúk a nappaliba vonultak át beszélgetni.Mi lányok pedig mosogattunk,így persze jobban megismertem az anyóskámat.Nagyon kedves asszony.Ezután átvonultunk mi is a nappaliba és ott ültünk a fiúkkal.A délután szinte röptében elment a vacsora is hirtelen megvolt és felmentünk Niall szobájába.A szobája valami nagyon cukin volt berendezve és leülltünk az ágyára.
-Niall meddig is maradunk?
-Mért talán haza akarsz menni?
-Nem dehogy.Ellenkezőleg.Nagyon jól érzem magam-mosolyogtam.
-Hát holnapután megyünk.Csak ilyen rövid időt adtak,de ez is valami-odahajolt hozzám és megcsókolt-Amit pedig Greg mond,ne hidd el neki-nyújtotta ki a nyelvét.
-Tehát akkor nem vagyok gyönyörű?
-De de az vagy.
-Akkor meg ?-nyújtottam a nyelvemet.
-Á hagyjuk inkább menjünk aludni-vonszolt maga után.Betakart:33 és ő is befeküdt mellém.
*2 nap múlva*
-Anyu gyere már,még le késsük a gépet-kiabált Niall a kocsiból.
-Jólvan na,jövök.
Hihetetlen,hogy már is haza jövünk.Olyan jó volt itt.Ezután többször jövünk el ide.
*repülőtéren*
-Vigyáz magadra kicsim,és te is vigyázz magadra Lola-puszilt meg mindkettőnket.
-Rendben,meglesz nyugi anyu-mosolygott Niall és felszálltunk a gépre.
-Olyan jó volt itt,mostantól gyakrabban jövünk őket meglátogatni,rendben ír manóm?-nyújtottam a nyelvem.
-Persze kis sütiszörnyecském-nyújtotta ő is az övét.
*otthon*
-Na itthon vagyunk,gyerekeek.
-Niall mi nem vagyunk gyerekek.Tudod te azt?-ordibált Zayn.
-Jólvan na-durciskodott.
-Van egy rossz hírünk
-Na mondjátok már.Még haza se érek és kiváncsivá tesztek.Á imádlak titeket-mondtam röhögve.
-Na a tehát.Harryt megakartuk viccelni azzal,hogy eljegyeztem El-t mire ő feldühödött és elviharzott,és azóta sem tudjuk,hogy hol van.
-Na mindjárt megbeszélem én ezt vele+
Előkaptam a telefonom és felhívtam Harryt.
-Harry hol a fenében vagy? Louis már aggódik érted.
-Ugyanmár,majd pont ő.Ő inkább elvan az újdonsült mennyassonyával sem mint,hogy értem aggódjon!
-Harryvel beszélsz?-jött be Louis-Mond meg neki,hogy tolja ide a képét nem érdekel ha Taylort is hozza de szeretnék vele beszélgetni!
-Halottam,hogy mit mondott Louis és nem sokára jövök ne aggódj!-közölte Harry és lerakta a telefont.Kb. fél óra múlva meg is érkezett,persze Taylort is hozta magával.Taylor leüllt a kanapéra Harryt pedig Louis felvezette az emeletre.Odamentem Taylorhoz és elkezdtem vele beszélgetni.
-Na mivan ? Nyögjed már ki,hogy mit akarsz!-jelentette ki Taylor.
-Neked mibajod van? Még beszélgetni sem szabad veled?
-Képzeld NEM! Ilyenekkel mint te,nem társalgok.
-Ilyenekkel mint én?Te inkább hallgass.Nem akarok semmi csúnyát mondani mert az Harrynek fájna-itt már erősebbre vettem a hangnemet.
-Jajj,mért tán azt akarod mondani,hogy cafka vagyok? Ugyanmár.Te meg egy kis senki vagy akinek ha nem lenne Liam a bátyja otthon döglene meg.
-Hogy képzeled...
-Hát így drágám ahogy halottad.Különben is a bátyád is egy nagy senki!-jelentette ki a kis...
-Ezt megbánod!-megfogta a hajánál fogva és úgy meghúztam ahogy még soha.Erre ő elkezdett sikitozni és a fiúk lejöttek az emeletről.
-Mi a fenéket csinálsz Lola?-mérgelődött Harry.
-Azt amit megérdemel ez a kis...
-Hallgass mert a szádra lépek!-mondta Harry.
-Harry te ebbe ne avatkozz bele!-kiabáltam.
-Lola nyugojd meg.Te meg Harry ne merd sértegetni a barátnőmet.
-Ő is az enyémet sértegette.Különben meg el kell viselned mert ma este itt alszik.
-Azt már nem.Vagy ő megy el vagy én!-jelentettem ki.
-Ő biztos nem megy el-mondta Harry magabiztosan.
-Hát rendben.Tőlem.De én ezzel a kis cafkával nem maradok egy házban!-mondtam önelégült mosollyal az arcomon megfogtam a kabátom és elindultam.Jött ki velem az egész banda az utcára ahol az eső esett,Niall pedig kiabált utánam,hogy ne menjek sehova.Megálltam a ház előtt Taylorral szemben és belekiabáltam a pofájába szó szerint
-Ezt még megbánod amit Harryvel tettél-fordultam meg.
-Hogy mi? Én mit tettem ? Szívd vissza!-mondta és kilökött az útra ahol pont egy autó jött,és már csak az autó lámpájára emlékszem...

13.rész-Karácsony és Louis szülinapja

Ma 24.-e.Louis már szinte pattanva ugrott ki az ágyából reggel 8kor ls keltett fel mindenkit.
-21 ÉVES VAGYOOK! 21 ÉVES VAGYOK-ezt kiabálta folyton folyvást.
Mi meg nagy nehezen leballagtunk a lépcsőn,persze már korán reggel vendgéünk érkezett.Vagyis hát ha a mi vendégünknek lehet mondani.Na mindegy.Taylor már Harryvel ült a kanapén a tévé előtt.Mindenki már ott várt rá,hogy valami szóljon de semmit sem akart kinyögni.Harry nagyon megváltozott.Louisszal is ritkán beszél és elég baj ez.
-Khm...Harry nem szeretnél valamit mondani Louisnak?
-Öö nem?!-nyögte ki.
-Az isten szerelmére ma van december 24.-e.Ma van Loui szülinapja!-mondtam kicsit erősebb hangnemben.
-Igazad van,bocsánat!-odament Louihoz és lekezelt vele-Boldog szülinapot-mondta és visszament és leüllt.Érezte,hogy feleslegesnek nyilvánulnak ott ők ketten ezért felálltak és elmentek.
-Végre nincs felesleges emberke.-mondta Zayn.
-Harry felesleges volt?-kérdezte Louis.
-Nem csak Taylor volt az-mondta Zayn és megforgatta a szemeit.
Megbeszéltük kajálás közben,hogy elmegyünk fát venni.Felöltöztünk és elmentünk.A csapat külön vált és csatlakozott hozzánk Perrie és El is.Fél óra keresgélés után pont egy helyen találkozott a banda és az volt a tökéletes fenyő.Igaz Harry nem volt velünk és ez egy kicsit zavaró ok volt,de megoldottuk.Haza vittük és nagy nehezen fel is díszítettük.Aztán elmentünk és megcsináltuk a vacsorát.Szerintem mindenki szép sorban kilopózott a konyhából és kivitte az ajándékokat mert sorban eltüntek az emberkék.Amikor kész lettünk az összes kajával beraktuk a sütébe és én is kivittem az ajándékokat,és már egy csomó ajándék hevert a fa alatt.Elég gyorsan kész lett a kaja is és leülltünk enni.Pont beviharzott Harry.
-VÉGRE!-mondta Louis.
-Nyugi nem vesztem el.
-Már azt hittük,hogy haza se jössz-aggódott Liam.
-Nyugi Daddy-és ezzel Harry is leüllt a körünkbe.Egyszer ki is surrant.Szerintem kitette ő is az ajándékokat.
-Végre ajándékosztás!-lelkendezett Louis mint az 5 évesek.Nagyon nem hiszem el,hogy ő 21 éves.Nem viselkedik úgy :D.Na de mindegy.Harry kezdte elsőként.Megkereste a nevét az ajándékokon és elvette.Nem nyitotta ki még őket,megvárta a többieket is.Végül is mindanyijan elvettük.Ahogy láttam mindenki sorban kinyitotta az ajándékomat amit nekik vettem és látszólag örültek is neki.Zaynnek egy tükröt és egy parfümöt,Louisnak egy "I love Kevin" feliratú pólót csináltattam és egy "I love my girlfriend" feliratú bögrét,Harrynek egy nyakláncot és egy pólót,Liamnek egy pólót és egy parfümöt,a lányoknak meg egy-egy ruhát vettem.Emilynek is vettem egy ruhát,és majd akkor elkapja ha hazajön.Igen akarattal hagytam ki Niallt mert megmondtam neki,hogy ő majd fönt a szobában nyissa ki az ajándékomat :P.Most jöttem én.Elkezdtem nyitogatni az ajándékokat,mindegyikben volt egy cetli,hogy kitől van.

Liamtől ezt kaptam:

Perrietől ezt:

Eleanortól ezt a ruhát:

Louistól ezt: azért vett Barcelonas táskát mert tudja,hogy a kedvenc focicsapatom Barca*-*

Harrytől ezt:

Zayntől ezt:nyaklánc+póló

Megvolt az ajándékozás és mindenki felment a szobájába.Niall egyenesen a szekrényhez ment és elővett egy nagy macit.Nem hittem a szememnek.

-Ezt tőled kapod karácsonyra.Boldog karácsonyt szivem-megcsókolt.A kezében még egy dobozt szorongatott és azt is odaadta.A dobozban ez a tornacsuka rejtőzött.

-Nagyon tetszik.Köszönöm-pirultam el-te várj.Itt a te ajándékod is-kacsintottam.Az ágy alól előhúztam egy ajándékdobozt amiben az egyik legújabb telefon rejtőzött és egy parfüm.-Nagyon köszönöm-puszilt meg.-Itt még nincs vége-kacsintottam.Leszaladtam és már jöttem is vissza a kezemben egy tállal.

-Ez a legjobb mind közül-mosolygott és már is elkezdte habzsolni a finom édességet-kérsz belőle te is?
-Persze,de csak egy falatot-mosolyogtam.Nagyon finom volt.A kis ír szinte hiperszuper gyorsasággal befalta az egészet miután megetetett.Olyan aranyos volt,ahogy megörült a kajának.Elvitte a tányért és elmosogatta.Amikor már visszaért a szobába én már pizsamában feküdtem.

-Nagyon finom volt.Máskor is lehetne karácsony-bújt be mellém.

-Drágám nem gondolod,hogy le kéne zuhanyoznod?-mormogtam és nyújtottam ki a nyelvem.
-De igazad van-ekkor felkapott és magával vitt a fürdőszobába.Nem kell mondanom,hogy nem nagyon erőltettem a menekülést.

*Liam szemszöge*

Láttam ahogy Niall Lolával a karjában megy be a fürdőbe és halottam ahogy megeresztette a vizet a kádban.Na ez nekem nagyon nem tetszett.Legszivesebben halgatóztam volna ott,de valaki megzavart.Ajtónyilásra lettem figyelmes a fölszint felől vagyis a bejárati ajtó nyílt.Valaki jött.Lementem szép nyugodtan és nem hittem a szememnek.A barátnőm Emi életnagyságban ott áltt az ajtó előtt.Amikor meglátott rögtön a karjaim közé szaladt és én szorosan magamhoz öleltem.Már nagyon hiányzott.Felkaptam és a gyönyörű kék szemébe néztem.Nem tudtam megállni.Megcsókoltam és már vittem volna is a szobámba,hogy csak az enyém lehessen amikor Perrie és Zayn jöttek le a lépcsőn.Látták ahogy Emivel állok és elkezdtek ordibálni.Mondanom sem kell,hogy a többiek is lejöttek és úgymond elszakították tőlem Emilyt.Nembaj,ma este úgyis az én szobámban alszik ;) [perverz mosoly].
*Lola szemszöge*

Éppen öltöztünk fel Niallel amikor Perrie elkezdett ordibálni.Gyorsan felhúztam magamra a pizsamámat és szaladtam ki a fürdőből.Amikor megláttam,hogy ölelnek valakit egyből szaladtam az illető felé és szó szerint rá ugrottam és elestünk.

-Lola,tudhattam volna,hogy te vagy az-röhögött az én életvidám barátném.

-Emily úgy hiányoztál már-öleltem.

-Na és milyen volt a telelés mesélj!-ültette le Louis.Liam már valamit nagyon nem tudott kivárni,mert ilyenkor reszket.

-Mi a baj bátyus?
-Semmi nyugi!Inkább add oda Emilynek az ajándékát.-Igazad van-öleltem meg.Emily kibontotta és úgy megörült neki,hogy egy nagyot síkított és megölelt.Most ő következett.Átadta a személyre szóló ajándékát mindenkinek.

Személy szerint nagyon megörültem mert igen ez az én stílusom ^^.A beszélgetést úgy éjfél körül fejeztük be és mindenki ment aludni.Liam nagyon sietősen vezette fel Emilyt,én pedig Niall hátán értem fel a szobánkba.Kb. fél óra múlva hangokat halottunk a szomszéd szobából.Igen.A szomszédunkban Liam és Emily volt én pedig jó testvér módjára átkiáltottam:
-VÉDEKEZNI!
Ekkor elröhögték magukat és tovább folytatták gondolom mert újból fura hangok szürődtek ki a falon keresztül.Ezután elaludtam Niall mellkasán...

12.rész-Békülések 2/2

Arra gondoltam,hogy mivel Niallel kibékültem ideje lenne Liammel is kibékülnöm.Valószínű nem fog tetszeni neki,hogy megint együtt vagyok Niallel de nem érdekel.Nekem az a fontos,hogy a saját testvérem ne haragudjon rám!Az asztalomon ott hevert valahol a telefonom a nagy cirkuszban.Elég nehezen de előkotortam és felhívtam Niallt.
-Jóreggelt.Felébresztettelek?
-Neked is.Amúgy nem,mert épp kajálok...
-MÁR FÉLÓRÁJA KAJÁL!- ordibált bele Louis-KÖSZÖNJÜK,HOGY VISSZAADTAD NEKÜNK A RÉGI NIALLT AKI ÚJRA KAJÁL! Már hiányzott!-és eközben sírást tetetett.
-Remek.Elmegyek ma hozzátok rendben?
-Oké,mikor indulsz?
-Felöltözök és megyek.Sziaaaaaaa-és már le is raktam a telefont.A szekrényemből előkotortam egy egyszerű összeállítást.

És már indultam is.Mivel anyu nem volt otthon simán csak kiléptem az ajtón és bezártam azt.Már lehetett érezni,hogy közeledik a december.Miket beszélek? Hisz már december van.Decembe 1-e.Nagy nehezen odaértem a fiúkhoz.Szinte berohantam az ajtón.Mivel már csak a bátyámmal kelett kibékülnöm ezért nyugodtan berohantam az ajtón egyenesen Niallhez.Hál istennek ő pont nekem szemben állt,szóval könnyű volt.Megöleltem és visszamentem az ajtóhoz,hogy becsukjam.Épp a kabátomat vettem le,amikor az édes bátyám vonszorgott le az emeletről.Szemei tüzeltek.Amikor meglátott megkönnyebülve lépett oda hozzám és megölelt.Nem számítottam efféle
reakcióra de örültem neki,hogy nem nekem kell kezdeményeznem a békülést.
-Hugi,ne haragudj amiért így bántam veled.Tudom,hogy nem kelett volna.Akármilyen hülyeséget is csináltál akkor is a hugom vagy !
-Semmi gond bátyus,megértelek.Én is mérges voltam magamra!-nagy ölelkezésünket az én drága volt legjobb barátnőm zavarta meg aki éppen cipelte le a bőröndjét.Látszólag nem volt valami jó kedve.
-Na kit látnak szemeim.
-Emily,légyszives ne úgy beszélj a hugomról mint egy utálatos személyről.
-De nem emlékszel,hogy megpofozott amikor utoljára találkoztunk?
-Biztos megérdemelted.Amúgy meg te is adtál neki legalább kettőt,szóval pszt.Ja igen kiviszlek a reptérre.
-Hová mész?-kérdezte Zayn.
-A szüleimmel december végéig Svájcban leszünk;).Na megyek,sziasztok!
-Cső!-mondtam kicsit hmm...flegmán de nem vette észre senki:D-tényleg,észre se vettem.Hol van Harry?
-RANDIZIK!
-Kivel?
-Majd meglátod.Azt mondta,hogy ide is elhozza nekünk bemutatni,hogy ki az.
*2 óra múlva*
Már Liam is visszaért,s közben rávette anyut,hogy megint itt lakhassak.Elhoztuk a cuccaimat is.Már nagyban mosogattunk vagyis a kajálást is befejeztük amikor Harry lépett be az ajtón.Mögötte pedig egy szőke lány állt.Ez ugye csak véletlen? Ugye nem az akire gondolok?
-Fiúk és Lola.Óó szia Lola-integetett-na tehát.Ő itt a barátnőm Taylor Swift.Még titokban tartjuk a kapcsolatunkat,tehát senkinek egy szót se:)-már pedig ő az akire gondoltam.Pont ő? Pff nem valami szimpi(előre is bocsánatot kérek a swifterektől) de ha Harry őt szereti.Tőlem.De ha az életemet valamely módon megpróbálja megkeseríteni abból nagy baja származhat.
-Csá-köszönt flegmán a kis szőke csajszi.Hmm jól kezdődik o.O.
-Oké,tehát köszöntetek egymásnak most pedig haza viszem Taylort nem sokára jövök.És elviharzodtak.
-Nektek szimpi ez a csaj?-kérdezte Lou.
-Ugyan már Louis.Csak féltékeny vagy,hogy mostantól nem TE leszel Harrynek a legfontosabb!-mondta optimistán Liam.

-Nem Liam ez más-mondtam.
-Igeeen ez furi.
-EGYSZERŰEN NEM SZIMPI A CSAJ!-mondtuk 4en egyszerre,vagyis,Zayn,Louis,Niall és én.
-Hát egy picit nekem se de azért hagyjuk a témát oks?
-Rendben.De ha valamit bekavar,akkor jajj lesz neki.-mondta elég feldúltan Louis.
*3 hét múlva*
Igen,nagyon gyorsan repült az idő.Még 3 nap és karácsony.Újdonságok:mindanyijan rájöttünk,hogy Taylor csak kihasználja Harryt,még Liam is.Emilyvel kibékültem de nem vagyunk legjobb barátnők.Egy ideig még nem is leszünk.De nem sokára mindennek eljön az ideje.Ma bevásárolni mentünk Niallel.Meg is vettünk mindent.Külön-külön minden emberkének vettünk ajándékot kivéve Taylornak,mivel ő nem velünk fog karácsonyozni,de nem is baj.Amikor hazaértünk egy furcsa látvány fogadott minket: Harry és Taylor csókolóztak,de valami hiper szuper csúnya látvány volt.Már bocsánat.Taylor nagyra tátotta a száját...fúj..kiráz a hideg -.-.Inkább rögtön el is fordítottam a fejem:D.Felvittük a szobánkba az ajándékokat és eldugtuk.Amikor lementünk már Taylor hála istennek nem volt ott.A konyhához vettük az irányt és egy nagy tálba kiöntöttünk egy zacskó chipset.Leültünk a tévé elé és elkezdtünk kajálni.Gyorsan megettük és már a következő zacskóért indultunk amikor megérkezett Zayn,Perrie,El,Louis,Liam és Hazza is visszatért.Harry a mi társaságunkban normálisabban viselkedett mint amikor Taylorral van.Ezt le sem tagadhatja.Üvegeset kezdtünk el játszani de úgy,hogy akire rámutat az iszik az üvegből.Tudni szeretnétek,hogy mi volt az üvegben? Hát Jack Daniel's.Ez a fiúknak különösen tetszett.Végre rrám mutatott az üveg gyorsan meghúztam amennyire csak tudtam és már mondta is,a választ mivel én mindig feleleket választok.Sosem mereket azt nem merem megcsinálni mert mindig durvákat adnak :P.Amit megkelett mondanom,az az volt,hogy még szűz vagyok-e.Hát persze,hogy az én drága bátyám szerette volna tudni.Büszkén felálltam odamentem Niallhez megcsókoltam és azt mondtam 'IGEN'.Direkt csináltam ezt,hogy megijesztjem Liamet.Láttam,hogy nagy kő esett le a szívéről.Ezután rám már nem került többet sor és a játék után felballagtam a fürdőbe.Letusoltam és az ágyba vetettem magam.Nem sokára karácsony addig pedig unalmasak lesznek a napok.Igazam volt.Ebben a három napban nem történt semmi érdekes és végre karácsony lett.Ami elég furcsa de meghitt és szeretetben teljes volt.Az egész nap úgy kezdődött...

11.rész-Békülések 2/1

-Niall nyögd már ki végre!Különben is elég furcsa,hogy ide jöttél.2 hónapig nem keresel és most,hogy Hazza elvezetett egy estélyre mert nem volt párja rögtön eljössz? Vagyis nem rögtön.2 hétre rá.Szerintem hagyjuk is azt amit akarsz mondani.Már rég nem kaptam fejmosást,nem szeretném megtörni a szerencsémet.

-Lola,kérlek...

-Nem Niall!

-De nem is tudod,hogy mit akarok mondani.

-Biztos,hogy nem azt amit hallani akarok!

-Tényleg? Na derítsük ki!-megcsókolt.Próbáltam nem viszonozni de nem ment.A büszkeségem harcolt az érzéseim ellen.Persze nem kell mondanom,hogy az érzéseim nyertek.A kanapéhoz vezetett és rám feküdt.Itt már megállítottam.

-Niall jól vagy?

-Lola akarlak! Minden porcikámmal akarlak!

-Szóval ezért jöttél ide? Egy 'menetért'? Akkor el is mehetsz!

-De Lola,nem így gondoltam...

-Nem érdekel! Majd ha normális viselkedéssel kérsz bocsánatot akkor majd meglátom,hogy mi lesz! Én nem vagyok olyan lány,hogy ágyba hívsz és rögtön kiengesztelsz! Most pedig menj és viseld a következményeket!

Niall szépen lassan kiballagott az ajtón én pedig leülltem a kanapéra.Vajon jól tettem? Hmm meglehet,hogy nem de meg kell tanulnia,hogy engem ilyen könnyen nem lehet kiengesztelni.Főleg nem 2 hónap után!

*másnap*

Reggel arra keltem,hogy sms-em érkezett.Louis.Na had lássam milyen hülyeségbe akar megint bele rángatni.

"Gyere ma át hozzánk kb olyan 16:00 körül.Légyszii!:P"

Na mára már meg is van a programom.A délelőttömet kajálással töltöttem.Eljött a délután.Felkaptam magamra a kedvenc melegítőmet és már útnak is indultam.Mintha el is felejtettem volna,hogy a bátyám is ott lakik mert csak úgy simán bementem az ajtón.Ez a látvány fogadott:

Megdermedtem.Egyből kifelé indultam,gondolván,hogy egy kicsit korán érkeztem.Ekkor egy kar rántott vissza és pont az arcához ütköztem.Egyből gyönyörű kék szemeit pillantottam meg.Szerintem már rájöttetek,hogy ki volt az.Éreztette velem,hogy ezt mind nekem csinálta,és hogy csak a miénk a ház.Ilyenkor jön rá az ember,hogy annak a bizonyos személynek aki ilyet csinál csak neked,rá nem lehet tovább haragudni.Hozzá bújtam és megcsókoltam,meglepődött de viszonozta.A délután pillanatok alatt elment én pedig hazaindultam.
-Szeretlek Niall-mosolyogtam-és nagyon szépen köszönöm ezt a mai napot.
-Énis téged Lola.Tehát most újra a csajom vagy?-nyújtotta ki a nyelvét.
-Persze drága-nyújtottam én is a nyelvem-de megyek majd este dumálunk-kacsintottam és már ki is léptem az ajtón.Amikor hazaértem anyum csak nézett,hogy mit mosolygok állandóan mint egy idióta.Elmeséltem neki és ő is megörült,hogy végre együtt vagyunk ennyi kínszenvedés után.A szobám felé vettem az irányt és bekapcsoltam a gépem.Pillanatok alatt kimentem le is tusoltam és visszajöttem.A kis ír manóm fent volt úgyhogy skype-oztunk kb hajnali 1-ig aztán lefeküdtem.