Amit ott láttam megrémített.Lola mozdulatlanul feküdt a földön és csak ömlött belőle a vér.Liam persze gyorsan cselekedett és felhívta a kórházat,hogy rögtön küldejenek mentőt.Az autós aki elütötte kiszállt és nem tudott mit csinálni,csak jajgatott.Odarohantam hozzá és felkaptam Lolát.A könnyeim már csorogtak végig az arcomon.
-Lola nem halhatsz meg! Kérlek ne halj meg!-sírsába törtem ki.Liam gyors reakciójának köszönhetőn a mentők már ott voltak és elvették Lolát a karomból felfektették a hordágyra és betolták az autóba.Gondolkodás nélkül Liammel együtt beülltünk mindketten és a kocsi elindult.Lola kezét szorongattam miközben a mentősök próbálták elállítani a vérzést.Amikor beértünk a kórházba egyből a műtőbe tolták mi Liammel pedig kint maradtunk a folyosón.Leülltem a folyosó közepére török ülésbe és elkezdtem sírni.Végül is nem voltam senkinek sem útban mert nem járt senki arra.Emígy sem érdekelt volna.Sírtam csak sírtam és éreztem,hogy belülről szét mar a fájdalom.Már a legrosszabbra is gondoltam.Hogy ha Lola nem éli túl én nem fogom ezt tétlenül nézni.Először is Taylort lelkileg fogom tönkre tenni.Nem! Niall ez nem te vagy.Hogy tehetnék ilyet? Hát hogy? Szépen! Ő is lelkileg tönkre tett most ő következett.Hogy beszélhetek.Még nem történt semmi,Lola még túl élheti és túl is fogja.Gondolatmenetemet az orvos zavarta meg és az,hogy Lolát kitolják a műtűből.
-Szerencséje volt.Az életveszélytől megmentettük.Ha nem lett volna maga és nem hív minket azonnal már nem biztos,hogy így történt volna.Most még alszik.Mesterséges alvásban tartjuk.
-Köszönjük a tájékoztatást.Bemehetünk hozzá?-első kérdésem rögtön ez volt.
-Persze,de ha felébred RÖGTÖN szóljanak-hangsúlyozta ki a rögtön szót.
-Rendben.Köszönjük-válaszolt helyettem Liam.Amikor bementem megdermedtem.Ott feküdt mintha csak elaludt volna és semmi baj nem történt volna.Leülltem mellé és megfogtam a kezét.Reflex volt nem érdekelt semmi.Csak szorongattam a kezét és még arra sem lettem figyelmes,hogy a többiek is megérkeztek és be tömörültek.Még így is aranyos volt.Nem tudtam róla le venni a szememet.Én akartam az lenni akit legelőször lát meg.De ezt Harry megzavarta.
-Mikor ébred fel?
-Amikor felébred! Hát honnan tudjam? Azt hiszed mindent tudok?-förmedtem rá.
-Jólvan ,bocsánat nem szóltam semmit.
-Inkább maradtál volna otthon a hülye kis "barátnőddel".Még egyszer meglátom Lola vagy a ház közelében nem fogja megúszni megértetted?
-Megértettem na-mondta flegmán.
-Rendben.Most pedig tünés kifelé!
-Most mért?
-Harry menj ki kérlek!-kérlelte Liam.
-Oké.Tudjátok mit? El is megyek.El kell valamit intéznem-mondta szép nyugodtan és kiment.
-Végre-könnyebültem meg.
-Niall ne légy ilyen Harryvel.Ő nem tehet semmiről sem!
-De részben ő is hibás.
-Miben?
-Abban,hogy azt a libát a házba hozta!
-Jólvan ez igaz.De nem kell így rá förmedned!
-Ez is igaz-mondtam és befejeztük a beszélgetést.
-Lemegyek a büfébe.Ti kértek valamit?
-Louis ide nem lehet semmilyen kaját behozni-mondtam és tekintetemet megint Lolára szegeztem.Olyan csöndes volt,szuszogása pedig olyan édes.El sem hiszem,hogy ilyen szörnyűség történt vele.
*2 nap múlva*
Lola még mindig nem ébredt fel.De az életjelei már javultak.Azóta nem ettem amióta bekerült a kórházba.Egész nap itt ülök melette és várom,hogy felébredjen.Néha mocorog de nem ébred fel.Az orvosok biztatnak,hogy nem sokára már fel fog ébredni.Hát én is ebben reménykedem.A mai reggel sem indult másként.Vagy is hát már este 7 volt.Tegnap este nem sokat aludtam.Hajnali 6kor aludtam el.Felébredtem és láttam,hogy Lola is mélyen alszik még.Megpusziltam a homlokát és újra megfogtam a kezét.A keze meleg volt élettel teli.Nem mint amikor történt a baleset.Az ajtó nyitódott és Liam lépett be rajta.Hangja csöndes volt és látszott rajta,hogy még álmos.
-Szia.
-Szia Liam.
-Nem mozdultál el mellőle,mi?-kérdezősködött.
-Persze,hogy nem.
Utána csöndben ültünk mindketten.Hirtelen ajtó nyitódásra lettünk figyelmesek.Harry lépett be.Ő már azóta nem járt itt mióta elküldtem.Igaz én sem voltam otthon a baleset óta.
-Sziasztok.
-Te meg mit keresel itt?
-Jöttem,hogy titeket meglátogassalak.
-Ugyan Harry.El is mehetsz.
-Mért is mennék el?-kérdezte,itt felálltam már és kicsit erősebb hangon szólaltam meg.Fájt,hogy elkelett engednem Lola kezét,de muszáj volt.
-Mert nem vagyok rád kiváncsi.
-Szóval te nem tudod? A fiúk nem mondták el? Szakítottam Taylorral!-jelentette ki nyugodtan.
-Tényleg?
-Igen,nem igaz,hogy nem hiszed el.
-Elhiszem,de olyan furcsa...-és megálltam a mondókámmal.Lola megmozdult.Rögtön megfordultam leülltem mellé és a kezét szorongattam.Liam már szaladt az orvoshoz.Végre ennyi nap után kinyitotta a szemét.
*Lola szemszöge*
Mint mondtam az autó fényére emlékszem.Most meg a kórházban kelek fel és az első akit megláttam Niall volt.Szemeiből már könnyek csorogtak és folytak le az arcán.
-Niall drágám,ne sírj.
-De...Véégreee...2 nap után,felébredtéééél-szipogta.
-2 nap?2 napig aludtam?
-Igen+ a baleset estéje.De kérlek nyugodj meg-nyugtatott Niall.És belépett az orvos.A gépeket vizsgálta és odalépett hozzám.
-Ne aggódjon.Max még 2-3 nap és hazamehet.
-Tehát a szilvesztert itt töltöm?
-Hát persze.Ma nem engedhetjük haza.
-Ma van szilveszter? Ó tényleg.Két napot átaludtam.
-Ne aggódjon a barátja vagy a barátai itt maradhatnak maga melett egész nap-mondta a doktor-amúgy én vagyok az orvosa Mr.Roberts.
-Maga nem az a...-még be sem fejezhettem mert belevágott.
-Igen én vagyok az a Mr.Roberts.Már a lányaim is voltak megnézni téged és azt mondták,hogy ha felkelsz adjam ezt át neked-egy képeslapot nyújtott át amiben egy kép hevert.A közös képünk.
"Minnél hamarabb gyógyulj meg! Majd bejövünk meglátogatni !
Puszi :* Stella és Amy.
Megkönnyeztem.Nem is ismerem őket de már meg szerettem őket.Niallhez bújtam és magamhoz szorítottam.A vállán sírtam ki magam.Olyan jó volt,hogy ő ott volt nekem.Nagyon szeretem őt.Ekkor megszólalt Harry.
-Én nem is zavarok.Megyek is.Sziasztok.
-Harry ne menj sehova.Gyere ide-mondtam neki könnyes szemekkel.Idejött és rögtön megöleltem.
-Ne haragudj Taylor miatt.De mostmár tudom.Igazatok volt.Tényleg szemtelenné tett.De szakítottam vele.
-Harry de ha neked így volt jó...
-Nekem sem volt jó.Rájöttem.
-Köszönöm.Szeretlek Harry és téged is Niall.Hármas ölelééés!-mondtam majd megöleltem mindkettőjüket.
-Gyerekek.Mindjárt újév-nézett az órájára Harry-3...2...1 éééés B.Ú.É.K!-mondta majd megpuszilt.
-Nektek is drágáim-pusziltam meg őket.
-Milyen furcsa.2012.Olyan mintha csak tegnap lett volna-viccelődött Niall.
-Persze,és régen volt az is,hogy csókolóztunk -nyújtottam ki a nyelvem.Harry a szemére tette a kezét és elkezdett röhögni.
-Ehhez még túl kicsi vagy Harry azért raktad a kezedet a szemedre?-mondta Niall a csókunk után.
-Haha,marha vicces-nyújtotta ki a nyelvét Hazza.
-Ne aggódj Harold.Majd én szerzek neked egy barátnőt.
-Hmm.Rendben.Rád bízom,hogy keress.De ha nem lesz jó te leszel a barátnőm!-mondta olyan 'kihívás elfogadva' arccal.
-Azt már nem!-mondta Niall és átölelt.
-Na végre.Már azt hittem,hogy sosem leszel a régi-mondtam és hozzá bújtam még jobban.
-Nem megyünk enni?-mondta Niall.
-Végre eszel?-nézett rá Harry.
-Mi az,hogy végre?-kérdeztem.
-Hát amióta itt feküdtél azóta nem ettem,csak itt ültem folyton meletted.
-Niall.Nagyon szeretlek♥
-Énis téged cica-mondta és megpuszilta a homlokomat.
-Jöhetek én is veletek?-kérdeztem.
-Persze,azért van itt ez a tolószék.Majd én tolom a széket,rendben?-kérdezte az ír manóm.
-Nyugodtan-pusziltam meg és már mentünk is a büfébe.
-Szerencséje volt.Az életveszélytől megmentettük.Ha nem lett volna maga és nem hív minket azonnal már nem biztos,hogy így történt volna.Most még alszik.Mesterséges alvásban tartjuk.
-Köszönjük a tájékoztatást.Bemehetünk hozzá?-első kérdésem rögtön ez volt.
-Persze,de ha felébred RÖGTÖN szóljanak-hangsúlyozta ki a rögtön szót.
-Rendben.Köszönjük-válaszolt helyettem Liam.Amikor bementem megdermedtem.Ott feküdt mintha csak elaludt volna és semmi baj nem történt volna.Leülltem mellé és megfogtam a kezét.Reflex volt nem érdekelt semmi.Csak szorongattam a kezét és még arra sem lettem figyelmes,hogy a többiek is megérkeztek és be tömörültek.Még így is aranyos volt.Nem tudtam róla le venni a szememet.Én akartam az lenni akit legelőször lát meg.De ezt Harry megzavarta.
-Mikor ébred fel?
-Amikor felébred! Hát honnan tudjam? Azt hiszed mindent tudok?-förmedtem rá.
-Jólvan ,bocsánat nem szóltam semmit.
-Inkább maradtál volna otthon a hülye kis "barátnőddel".Még egyszer meglátom Lola vagy a ház közelében nem fogja megúszni megértetted?
-Megértettem na-mondta flegmán.
-Rendben.Most pedig tünés kifelé!
-Most mért?
-Harry menj ki kérlek!-kérlelte Liam.
-Oké.Tudjátok mit? El is megyek.El kell valamit intéznem-mondta szép nyugodtan és kiment.
-Végre-könnyebültem meg.
-Niall ne légy ilyen Harryvel.Ő nem tehet semmiről sem!
-De részben ő is hibás.
-Miben?
-Abban,hogy azt a libát a házba hozta!
-Jólvan ez igaz.De nem kell így rá förmedned!
-Ez is igaz-mondtam és befejeztük a beszélgetést.
-Lemegyek a büfébe.Ti kértek valamit?
-Louis ide nem lehet semmilyen kaját behozni-mondtam és tekintetemet megint Lolára szegeztem.Olyan csöndes volt,szuszogása pedig olyan édes.El sem hiszem,hogy ilyen szörnyűség történt vele.
*2 nap múlva*
Lola még mindig nem ébredt fel.De az életjelei már javultak.Azóta nem ettem amióta bekerült a kórházba.Egész nap itt ülök melette és várom,hogy felébredjen.Néha mocorog de nem ébred fel.Az orvosok biztatnak,hogy nem sokára már fel fog ébredni.Hát én is ebben reménykedem.A mai reggel sem indult másként.Vagy is hát már este 7 volt.Tegnap este nem sokat aludtam.Hajnali 6kor aludtam el.Felébredtem és láttam,hogy Lola is mélyen alszik még.Megpusziltam a homlokát és újra megfogtam a kezét.A keze meleg volt élettel teli.Nem mint amikor történt a baleset.Az ajtó nyitódott és Liam lépett be rajta.Hangja csöndes volt és látszott rajta,hogy még álmos.
-Szia.
-Szia Liam.
-Nem mozdultál el mellőle,mi?-kérdezősködött.
-Persze,hogy nem.
Utána csöndben ültünk mindketten.Hirtelen ajtó nyitódásra lettünk figyelmesek.Harry lépett be.Ő már azóta nem járt itt mióta elküldtem.Igaz én sem voltam otthon a baleset óta.
-Sziasztok.
-Te meg mit keresel itt?
-Jöttem,hogy titeket meglátogassalak.
-Ugyan Harry.El is mehetsz.
-Mért is mennék el?-kérdezte,itt felálltam már és kicsit erősebb hangon szólaltam meg.Fájt,hogy elkelett engednem Lola kezét,de muszáj volt.
-Mert nem vagyok rád kiváncsi.
-Szóval te nem tudod? A fiúk nem mondták el? Szakítottam Taylorral!-jelentette ki nyugodtan.
-Tényleg?
-Igen,nem igaz,hogy nem hiszed el.
-Elhiszem,de olyan furcsa...-és megálltam a mondókámmal.Lola megmozdult.Rögtön megfordultam leülltem mellé és a kezét szorongattam.Liam már szaladt az orvoshoz.Végre ennyi nap után kinyitotta a szemét.
*Lola szemszöge*
Mint mondtam az autó fényére emlékszem.Most meg a kórházban kelek fel és az első akit megláttam Niall volt.Szemeiből már könnyek csorogtak és folytak le az arcán.
-Niall drágám,ne sírj.
-De...Véégreee...2 nap után,felébredtéééél-szipogta.
-2 nap?2 napig aludtam?
-Igen+ a baleset estéje.De kérlek nyugodj meg-nyugtatott Niall.És belépett az orvos.A gépeket vizsgálta és odalépett hozzám.
-Ne aggódjon.Max még 2-3 nap és hazamehet.
-Tehát a szilvesztert itt töltöm?
-Hát persze.Ma nem engedhetjük haza.
-Ma van szilveszter? Ó tényleg.Két napot átaludtam.
-Ne aggódjon a barátja vagy a barátai itt maradhatnak maga melett egész nap-mondta a doktor-amúgy én vagyok az orvosa Mr.Roberts.
-Maga nem az a...-még be sem fejezhettem mert belevágott.
-Igen én vagyok az a Mr.Roberts.Már a lányaim is voltak megnézni téged és azt mondták,hogy ha felkelsz adjam ezt át neked-egy képeslapot nyújtott át amiben egy kép hevert.A közös képünk.
"Minnél hamarabb gyógyulj meg! Majd bejövünk meglátogatni !
Puszi :* Stella és Amy.
Megkönnyeztem.Nem is ismerem őket de már meg szerettem őket.Niallhez bújtam és magamhoz szorítottam.A vállán sírtam ki magam.Olyan jó volt,hogy ő ott volt nekem.Nagyon szeretem őt.Ekkor megszólalt Harry.
-Én nem is zavarok.Megyek is.Sziasztok.
-Harry ne menj sehova.Gyere ide-mondtam neki könnyes szemekkel.Idejött és rögtön megöleltem.
-Ne haragudj Taylor miatt.De mostmár tudom.Igazatok volt.Tényleg szemtelenné tett.De szakítottam vele.
-Harry de ha neked így volt jó...
-Nekem sem volt jó.Rájöttem.
-Köszönöm.Szeretlek Harry és téged is Niall.Hármas ölelééés!-mondtam majd megöleltem mindkettőjüket.
-Gyerekek.Mindjárt újév-nézett az órájára Harry-3...2...1 éééés B.Ú.É.K!-mondta majd megpuszilt.
-Nektek is drágáim-pusziltam meg őket.
-Milyen furcsa.2012.Olyan mintha csak tegnap lett volna-viccelődött Niall.
-Persze,és régen volt az is,hogy csókolóztunk -nyújtottam ki a nyelvem.Harry a szemére tette a kezét és elkezdett röhögni.
-Ehhez még túl kicsi vagy Harry azért raktad a kezedet a szemedre?-mondta Niall a csókunk után.
-Haha,marha vicces-nyújtotta ki a nyelvét Hazza.
-Ne aggódj Harold.Majd én szerzek neked egy barátnőt.
-Hmm.Rendben.Rád bízom,hogy keress.De ha nem lesz jó te leszel a barátnőm!-mondta olyan 'kihívás elfogadva' arccal.
-Azt már nem!-mondta Niall és átölelt.
-Na végre.Már azt hittem,hogy sosem leszel a régi-mondtam és hozzá bújtam még jobban.
-Nem megyünk enni?-mondta Niall.
-Végre eszel?-nézett rá Harry.
-Mi az,hogy végre?-kérdeztem.
-Hát amióta itt feküdtél azóta nem ettem,csak itt ültem folyton meletted.
-Niall.Nagyon szeretlek♥
-Énis téged cica-mondta és megpuszilta a homlokomat.
-Jöhetek én is veletek?-kérdeztem.
-Persze,azért van itt ez a tolószék.Majd én tolom a széket,rendben?-kérdezte az ír manóm.
-Nyugodtan-pusziltam meg és már mentünk is a büfébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése