11.rész-Békülések 2/1

-Niall nyögd már ki végre!Különben is elég furcsa,hogy ide jöttél.2 hónapig nem keresel és most,hogy Hazza elvezetett egy estélyre mert nem volt párja rögtön eljössz? Vagyis nem rögtön.2 hétre rá.Szerintem hagyjuk is azt amit akarsz mondani.Már rég nem kaptam fejmosást,nem szeretném megtörni a szerencsémet.

-Lola,kérlek...

-Nem Niall!

-De nem is tudod,hogy mit akarok mondani.

-Biztos,hogy nem azt amit hallani akarok!

-Tényleg? Na derítsük ki!-megcsókolt.Próbáltam nem viszonozni de nem ment.A büszkeségem harcolt az érzéseim ellen.Persze nem kell mondanom,hogy az érzéseim nyertek.A kanapéhoz vezetett és rám feküdt.Itt már megállítottam.

-Niall jól vagy?

-Lola akarlak! Minden porcikámmal akarlak!

-Szóval ezért jöttél ide? Egy 'menetért'? Akkor el is mehetsz!

-De Lola,nem így gondoltam...

-Nem érdekel! Majd ha normális viselkedéssel kérsz bocsánatot akkor majd meglátom,hogy mi lesz! Én nem vagyok olyan lány,hogy ágyba hívsz és rögtön kiengesztelsz! Most pedig menj és viseld a következményeket!

Niall szépen lassan kiballagott az ajtón én pedig leülltem a kanapéra.Vajon jól tettem? Hmm meglehet,hogy nem de meg kell tanulnia,hogy engem ilyen könnyen nem lehet kiengesztelni.Főleg nem 2 hónap után!

*másnap*

Reggel arra keltem,hogy sms-em érkezett.Louis.Na had lássam milyen hülyeségbe akar megint bele rángatni.

"Gyere ma át hozzánk kb olyan 16:00 körül.Légyszii!:P"

Na mára már meg is van a programom.A délelőttömet kajálással töltöttem.Eljött a délután.Felkaptam magamra a kedvenc melegítőmet és már útnak is indultam.Mintha el is felejtettem volna,hogy a bátyám is ott lakik mert csak úgy simán bementem az ajtón.Ez a látvány fogadott:

Megdermedtem.Egyből kifelé indultam,gondolván,hogy egy kicsit korán érkeztem.Ekkor egy kar rántott vissza és pont az arcához ütköztem.Egyből gyönyörű kék szemeit pillantottam meg.Szerintem már rájöttetek,hogy ki volt az.Éreztette velem,hogy ezt mind nekem csinálta,és hogy csak a miénk a ház.Ilyenkor jön rá az ember,hogy annak a bizonyos személynek aki ilyet csinál csak neked,rá nem lehet tovább haragudni.Hozzá bújtam és megcsókoltam,meglepődött de viszonozta.A délután pillanatok alatt elment én pedig hazaindultam.
-Szeretlek Niall-mosolyogtam-és nagyon szépen köszönöm ezt a mai napot.
-Énis téged Lola.Tehát most újra a csajom vagy?-nyújtotta ki a nyelvét.
-Persze drága-nyújtottam én is a nyelvem-de megyek majd este dumálunk-kacsintottam és már ki is léptem az ajtón.Amikor hazaértem anyum csak nézett,hogy mit mosolygok állandóan mint egy idióta.Elmeséltem neki és ő is megörült,hogy végre együtt vagyunk ennyi kínszenvedés után.A szobám felé vettem az irányt és bekapcsoltam a gépem.Pillanatok alatt kimentem le is tusoltam és visszajöttem.A kis ír manóm fent volt úgyhogy skype-oztunk kb hajnali 1-ig aztán lefeküdtem.